Makó újraálmodója: Makovecz Imre lett!

 

 

A Kárpát-medence egyik legnagyobb tervező géniuszával a város képviselő-testülete az egyik legfontosabb közösségi színtér, a Hagymaház építésekor találkozott először 1998-ban. A munkakapcsolat hamarosan a város vezetőivel ápolt barátsággá, és hosszú távú, mindkét fél számára előnyös együttműködéssé alakult. Különösen a város polgármesterével, Dr. Buzás Péterrel állt nagy barátságban, még különböző politikai nézeteik ellenére is. Az építőművész irodája a nagyon híres MAKONA tervezőiroda személyesen, vagy munkatársai segítségével a Hagymaházon túl további munkákat vállalt a József Attila Gimnázium felújításában és a tornacsarnokának (városi sportcsarnok) megépítésében, a főtér megújításában és a Kossuth-szobor áthelyezésében, a Kálvin téri iskolaépület újjászületésében, az új makói buszpályaudvar és az újvárosi bölcsőde megtervezésében, valamint a Csanád vezér téri közhivatalok háza kialakításában is. Ő tervezte tanuszodát és a Marczibányi téren, (ami egyébként azóta már Makovecz tér) a zenepavilont.

Legjelentősebb makói munkája mégis a városi fürdőkomplexum megtervezése volt, őszinte szomorúsággal töltött el mindenkit, hogy ennek megvalósulását már nem érhette meg. A fürdő volt egyébként a mester legutolsó, de egyben legnagyobb volumenű munkája az élete folyamán, amelyre Makó méltán büszke lehet!

Makovecz Imre kapcsolata mindvégig élénk volt a várossal, minden helyi eseményről beszámoltak neki, volt amelyikben részt is vett. Számtalanszor járt Makón, hogy felügyelje az általa tervezett épületek megfelelő minőségű megépítését.[1]

Makovecz mindig is szeretett lejönni Makóra, nagyon szerette a várost, főleg amikor virágoztak a fák az utcákon, a fürdő környékén. Bár Budapesten élt, de állítása szerint sohasem szerette a fővárost és nem is tervezett oda semmit. Minél messzebb ment Budapestről, annál közelebb jutott a hazájához! Makót mindig is egy élhető, kedves, szeretettel teli városnak tartotta, ahol a természet találkozik az emberrel! Ő fogta fel külön  megtiszteltetésnek, hogy ha lehetősége volt tervezni ide valamit, amit aztán alaposan véghez is vitt. Azt mindig hangsúlyozta, hogy elsősorban a makóiaknak készítette az épületeit, nem csupán a külföldről ideérkezőeknek, mivel sohasem a pénzt tartotta fontosnak!

 

 

 

Ezen gondolatsorok lezárásaként, amelyek  igazán méltóak lehetnek a Mesterhez, azt talán a honvédelmi miniszterünk fogalmazta meg a legszebben:

 

 

/Szent István díjat kapott Makovecz Imre/

 

A Honvédelmi Minisztérium hivatalos tájékoztatója:

"Életműve, aktív társadalmi tevékenysége elismeréseként vette át a Szent István díjat Makovecz Imre, a magyar építészet kiemelkedő alakja, organikus építészet megteremtője, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója. Művei újra meg újra bizonyították, ha van komoly akarat, hozzáértés, ha van egy álom és tudjuk, hogyan váltsuk azt valóra, ha elszántan dolgozunk, sok mindent megtehetünk-fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter köszöntőjében az ünnepi díjátadó ünnepségén szeptember 10-én, Esztergomban." (...)

 

"A kitüntetett kijelentette: nagy ünnep, nagy megtiszteltetés ez számára nemzetétől, hazájától, és szép összegzése életútjának. Ezért nem is bánja, hogy nincs nem is lesz már épülete Budapesten, mert járja az országot, a Kárpát-medencét, ahol számos iskolát, templomot épített."[2]

 

 

(Országépítő-Kós Károly egyesülés folyóirata)

(Kőszeghy Attila: Geometrizálás és kitalált összefüggések

- Makovecz Imre épületei Makó városában)

 

 

Makovecz Imre nemcsak Makón, hanem a világ számos részén tervezett gyönyörködtető épületeket az élete során! Így természetesen életútja, fontosabb állomásai, díjai, további alkotásai, eredményei, munkássága kicsit sem elhanyagolandóak!

Makovecz Imre Budapesten 1935. november 20-án született. Makovecz Imre laboráns és Sallai Juliánna gyermekeként. Gyerekkorában sok időt töltött édesapja szülőfalujában, a Zala megyei Nagykapornakon (Zalaegerszegtől keletre), ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt.

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1954-ben kezdte, majd 5 év után 1959-ben végezte el.

1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott (BVTV, SZÖVTERV, VÁTI ), de közben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen azok megmaradása érdekében.

1977-81 között a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként dolgozott.

1979-ben nemzetközi hírnévre tett szert élete egyik első épülete megtervezésével, de 1981 is egy fordulópont élete számára, egy igazi áttörés, ugyanis ekkor hozta létre Makona Tervező Kisszövetkezetet. Az iroda neve napjainkban Makona Építész Tervező és Vállalkozó Kft. egyébként.

1981-től még tanítani is elkezdett a BME, az Iparművészeti Főiskola és a MÉSZ Mesteriskolában, csakúgy mint 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémiában.

1988-ban az Országépítő Alapítvány egyik alapítója ő volt.

1989-ben a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója volt, később örökös tagjává választották. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója volt, később elnöke lett és soraiban tudhatja a Nemzetközi Építészeti Akadémia is.

1992-ben a sevillai világkiállítás magyar pavilonja a fő műve, amely méltán jelzi jellegzetes stílusjegyeit és kiváló munkásságát.

1993-98 között a Herendi Porcelángyár Rt. Igazgatótanácsának elnöke.

1996-98 között pedig a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának az egyik tagja volt.

2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában.

2011. szeptember 27-én egy keddi napon délelőtt, 75 évesen érte a halál, temetése október 8-án (szombaton) volt a budapesti Farkasréti temetőben, több ezer ember, jeles építész és a miniszter elnök jelenlétében búcsúztatták el a Kossuth-díjas építészt.[3]

Makovecz Imre személye, építészeti alkotásai, közügyekben elfoglalt álláspontja évtizedek óta megkerülhetetlen a szűkebb szakmai és a szélesebb nagyközönség számára. Soha magyar építész ilyen mértékű és ilyen tartós nemzetközi érdeklődést nem váltott ki, és egyéni építészeti stílusának iskolateremtő hatása csak a legnagyobb mesterekéhez hasonlítható, közéleti kezdeményező szerepe pedig egyáltalán senkihez sem hasonlítható.

Ő egy nagyon határozott karakterű építész, akinek tervei, épületei, sajátos, senkivel össze nem téveszthető jegyeket viselnek magukon.