Bevezetés

A makói utcákon sétálgatott egykoron Pulitzer  József és Erdei Ferenc, csakúgy mint József Attila, Móra Ferenc vagy éppen Juhász Gyula. Bár a város főbb megélhetési forrása mindig is a mezőgazdaság volt, de az előbb felsorolt nagy személyek, nevek hatására a 20. századi szellemi és kulturális élete igen jelentős és gazdag volt. Makó nagyon híres és nevezetes város volt, sőt még ma is az, a jellegzetes polgári házak és a virágos főtér, a város védjegyeinek számító utcák és terek mind a város részeit képezik.

A Hagymaház, a Korona épülete, a romantikus stílusú egykori és jelenlegi városháza épülete legalább olyannyira védjegyei Makónak, mint a gyógyvíz vagy a hagyma.

A várost az évtizedek során korok és nézetek formálták, és mindeközben együtt lélegzett a benne élőkkel, akik sokszor ma már csak nosztalgiával emlékeznek vissza egy-egy régi épületre vagy utcára.

Makó városképe szervesen magában hordozza a múltját, jelenét és a jövőjét is egyben!

Jelenlegi arculatát, kinézetét és jövőjét nagyban meghatározta korunk legnagyobb és leghíresebb világhírű magyar organikus építésze, aki nem más mint Makovecz Imre, ahogy tanítványai emlegetik a Mester keze nyomát több mint 10 épület őrzi Makó valamilyen formában. Jelenleg 12 épületet a MAKONA iroda, 7 épületet pedig Makovecz Imre tervezett.

Makó Magyarország Dél-Alföld régiójában, Csongrád megyében, a Maros folyó jobb partján található. Szegedtől nagyjából harminc kilométerre keletre helyezkedik el. Makó értelemszerűen a makói kistérségben van, aminek természetesen közigazgatási központja is. A várostól észak felé 30 kilométert haladva Hódmezővásárhelyre érkezünk, keletre 20 kilométerre található a nagylaki határátkelőhely, de a településhez legközelebb a kiszombori határátkelő helyezkedik el, körülbelül 5 kilométerre. A román és a szerb határ közelsége miatt igen fontos közlekedési csomópont, Magyarország egyik délkeleti kapuja.

Makó ma az első (vagy ha úgy nézzük utolsó) magyar város a 43-as főút mentén a romániai Nagylak (Nădlac) irányából nézve. Az első és az utolsó benyomások itt érik az utazókat, amely nagyon komoly felelősség a városra nézve. A város vendégváró arculatát ezért az elmúlt 10 év során Makovecz Imrére és annak tanítványaira bízták.[1] A város a kilencvenes évektől számos épületet újított meg, a turizmus és a munkahelyteremtés szolgálatában. Minden újítást a kiváló építészre bíztak.